A Hajdú-bihari Sárrétudvariban élhetett a világ legöregebb kutyája. Buksi 27 évesen szenderült örök álomba.
„Néhány éve készítettem egy rövid interjút Csányi Vilmos etológussal. Leginkább az érdekelt, hogy a kutya és ember közötti kapcsolat miként változott az elmúlt századokban. 

A beszélgetés végére viszont arra jöttem rá, persze ez a következtetés szubjektív, hogy a legfontosabb tényező gazda és kutya között a szeretet, s talán ez egy kutyánál is a hosszú élet titka. Mint kutya tartó nem érdekelnek az etológia tudományos eredményei, nem azért tartok kutyát hogy megvizsgáljam, hanem mert társra találhatok benne. 

Mióta ember van a földön kutya is van mellette, s amikor a kutya elhagyja az embert, az emberben még nagyobb lesz az űr, amit soha nem lehet már teljesen kipótolni abban az életben. 

A 'Sárréti Pegazus Lovarda' Buksija aki végig kísérte több generáció életét néhány napja 27 évesen meghalt. Ott hagyta gazdájának, Kádárné Icának azt a hatalmas űrt, amit most lehetetlen kitölteni bármivel is. 

Talán nem Buksi volt a világon a legöregebb kutya, de az országban Buksi volt a legöregebb. A szeretet legöregebb szívlakója Kádárné Icának Buksi volt. 
Nagyon sokan gyászolják Buksit, aki rengeteg gyereket és felnőttet szeretet önzetlenül, mindenkit aki a lovardába betért. Most sokan kérdezik hol van Buksi, hisz hatalmas udvar maradt utána üresen, és minden gyerek őt keresi először. 

Már csak beszélni lehet Buksiról, és emlékezni rá, aki ismerte, az most az interneten adja hírül a halálát. Persze lehetett tudni, a 27 éves Buksi már nem sokáig lehet a 'Sárréti Lovarda' kedves lakója, Buksi életkorában minden nap ajándék volt, neki is, és a szeretteinek is. 

A szeretet adott neki hosszú,nagyon hosszú életet, s a hosszú élet ajándékai most elfogytak. Csak ez a nagy űr maradt Buksi után rengeteg emberben, amit nem tud betölteni egy másik kutya sem. 

Buksinak fönnmarad a neve, följegyezte életét a tudomány is, de főleg följegyezte rengeteg gyerek, és felnőtt a lelkében. Buksinak most már hűvös sárréti föld az ágya, betakarja a gyep, a 'Sárréti Pegazus Lovarda' nagy mezője. De a szívekben ott él a szeretet legöregebb kutyájaként örökre”.


Lövei Sándor